6.

Érzelmek

4 nap telt el Mehmed szultán halála óta, a 3 testvér intézték a dolgaikat.

Az 5. napon eltemették Mehmed-et majd, pedig megkoronázták Binnur-t aki az eskü letétele után elfoglalta helyét a trónon.

Első intézkedése az volt hogy az öccsét Erodgan-t a lázadók táborához küldte egy hatalmas sereggel együtt.

-Jól figyelj rám testvérem, senki érted senki, nem maradhat életben abból a táborból. Öljél meg mindenkit, irtsad ki az írmagjukat is. Értettetted?

-Igen bátyám. – mondta Erdogan.

-Jól van holnap hajnalban, indulsz, addig pihend ki magad, készülj fel, mert kemény harcnak nézel elébe. – Erdogan csak bólintott majd visszavonult.

A csata előtti estén Erdogan miután megtisztálkodott és megvacsorázott gondolta elmegy a lányhoz, hisz már napok óta nem látta. Remélte a lány nem fog rá megorrolni, amiért így elhanyagolta.

Mikor odaért a lány lakrészének ajtajához kopogott:

-Tessék. – halotta Anita hangját majd belépett. A lány az ágy szélén ült és gyümölcsöt evett, mikor meglátta ki jött hozzá boldogan megszólalt – Erdogan herceg.

-Igen én vagyok.

-Már hiányoltam magát.

-Tudom sajnálom hogy….

-Semmi baj megértem hisz sok mindent történt ebben a pár napban önnel. Nem kell mentegetőznie nekem. – Erdogan-nak egy nagy kő esett le a szívéről mikor halotta ezeket, a szavakat a lánytól, aki rátámaszkodva egy botra odabicegett hozzá.

A férfi lassan indult el a lány felé majd mikor odaért gyengéden megfogta a lány karját és megszólalt:

-Nagyon ügyes vagy.

-Köszönöm.

-Vannak még fájdalmaid?

-Már nincsenek szerencsére, és ennek nagyon örülök és annak is, hogy kicsit felkellhettem az ágyból, mert már nem bírom ezt az állandó fekvést.

-Gondolom hogy rossz érzés.

-Igen az. – és kedvesen a férfire mosolygott, aki megsimogatta a lány arcát. Szerette volna kivinni a kertbe sétálni, ám tudta ezt most nem lehet.

Anita látta a férfin hogy valamit nagyon szeretne mondani ezt meg is, kérdezte – valami baj van uram?

-Nem semmi csak hiányoztál, hisz amióta itt vagy úgy érzem, megváltoztam. Boldogabb vagyok, mint azelőtt.

-Én nem is tudom hogy….

-Ne mondj semmit, csak kérlek, maradj mindig velem, amióta apám meghalt nem találom a helyem, és most hogy Binnur-t megkoronázták folyton a háborúról, és a harcról kell beszélnem. Elegem van belőle.

-Gondolom.

-Ráadásul holnap hajnalban én fogom vezetni a sereget a lázadók ellen, eddig sosem tettem ilyet és attól tartok nem fogok vezetőként jól teljesíteni. – Anita ekkor látta meg a herceg másik oldalát, ami félt a vereségtől és a kudarctól. Félt, attól hogy nem tud majd 100 százalékosan teljesíteni.

Szerette volna valahogy meg vigasztalni a herceget, ám nem tudta hogyan tegye. Ehelyett csak egy baráti ám forró öleléssel átfogta a herceg testét és megszólalt:

-Imádkozok önért holnap, hogy tökéletesen teljesítsen, és véghez vigye az önre bízott feladatot. – Erdogan meglepetten ölelte át a lány vékony testét, és magához szorította.

Kezével végigsuhant a lány hátán, a vágy és a szerelem lángja egyszerre lángolt fel a férfi testében.

Szerette volna magával ragadni ezt a fiatal lányt és szeretni reggelig. Gyengéden és szenvedélyesen, odaadó törődéssel elrepíteni a mennyországba.

Erdogan ebben a pillanatban jött rá hogy szerelmes Anita-ba aki, még nem is sejtette, mi játszódik le a férfi szívében.

Ám nem csak Erdogan-ban tomboltak az érzelmek, hanem a lányban is, szíve hevesebben verni kezdett testén végig futott a remegés.

Kíváncsian fogadta ezeket az új és eddig ismeretlen érzéseket, amiket a férfi iránt érzett. Tudta ezek már nem csak baráti érzelmek ez már szerelem. Döbbenten fogadta el az új érzést, ami egy olyan tettre késztette, amit egyszer már a férfi tett meg vele.

Ránézett Erdogan-ra majd lassan ajkaival megérintette a férfi ajkát miközben karjaival, átfogta a testét, a bot, amin eddig támaszkodott hangosan ért földet. A férfi lett a támasza.

Erdogan átfogta a lány testét és fogadta a csókot mely tele volt szerelemmel és kíváncsisággal.

Rájött Anita már nem az a félénk lány, akit 2 hete megkapott, megváltozott hisz az egymás nélkül eltöltött napok olyan vágyakat ébresztettek bennük, amiket eddig csak a férfi élt át.

Tudta milyen szerelmesnek lenni ám Anita még előtte állt, tudta hogy elkezdődött ám még nem is sejtette hogy ez még csak a kezdet.

Elment a férfitől, aki boldogan nézte őt, szíve tombolt a mellkasában, karjaiba kapta a lányt és odavitte az ágyhoz miközben beszélt hozzá:

-Miért tetted?

-Mit?

-Miért csókoltál meg Anita?

-Mert erre vágytam már napok óta azóta, hogy első ízben érintettél meg ajkaiddal. Azóta vártam hogy be gyere hozzám, és ismét meg tedd de, nem jöttél és a vágy egyre jobban eluralkodott rajtam.

-Hihetelen vagy és gyönyörű, fiatal és hamvas. A szavaidból kiveszem, mit akarsz tőlem de, még túl korai lenne. De ne félj egy nap, majd megmutatom neked milyen is egy férfi szerelme.

-Megígéred? – kérdezte a lány kedves hangon. Erdogan lefektette őt az ágyra és melléfeküdt. Minden erejére szüksége volt hogy lenyugtassa a testben tomboló ősi ösztönöket. A vágy hogy magáévá tegye a lányt tombolt benne, ordítva akart a felszínre törni. Ám a hercegnek elég akarat ereje volt hogy megakadályozza ezt.

Anita pedig küzdött az érzelmeivel, elnézte a férfit, ahogy ott fekszik mellette, figyelte légzését, ami gyors volt. Tudta most bármit megtehetne, ám azt is, hogy a férfi talán mást akar tőle.

Kibontotta hosszú haját majd hátradobva a hosszú tincseket fejét a férfi mellkasára, fektette miközben egyik kezével Erdogan arcát, simogatta:

-Olyan jó hogy velem van uram, hiányzott nekem.

-Te is nekem Anita. – és a lányra nézett, aki boldogan és szerelmesen bújt hozzá:

-Komolyan? – nézett rá a lány.

-Igen komolyan mondom.

-Uram én…

-Kérlek mostantól szólíts a nevemen. Szólíts Erdogan-nak, ismerlek már annyira, hogy megengedem, hogy kimond a nevemet.

-Köszönöm Erdogan. – és egy utolsó gyengéd csók után visszafeküdt és álomba merült.

Erdogan magához ölelte a lányt és ő is megpróbált elaludni.