8.

Reménytelen szerelem?

Dél volt, a nap magasan trónolt az égen forró sugarai beborították Isztanbul utcáit. Anita épp járni próbált a bottal mikor hallja, hogy kopognak.

Odabicegett az ajtóhoz és kinyitotta, mikor meglátta Erdogan-t enyhén fejet hajtott és beengedte. A férfi gondterhelt arccal lépett be a lány mellet, aki becsukta az ajtót és figyelte a férfit, aki leült az egyik székre és nagyot sóhajtott.

A lány odament hozzá és megkérdezte:

-Mi baj Erdogan?

-Tanácstalan vagyok.

-Mond el, hátha tudok segíteni. – Erdogan megrázta a fejét és elmondta:

-Nem Anita ebben te nem tudsz segíteni magamnak, kell megtalálnom a megoldást és érzem, hogy nehéz lesz. – a lány látta hogy valami nagy baj van.

-Talán velem van a baj? – kérdezte kicsit félénken. Erdogan ránézett és megnyugtatta:

-Nem de hogy is veled semmi baj sincs csak a holnapi napom megalázó lesz nekem. – kezdte a férfi – holnap érkezik meg a város helytartója Juszuf és a lánya Eleonora akinek, a kezét nekem ígérték. Elmondták, ha már elég idős lesz el, kell vennem feleségül. Az apám és Juszuf egyeztek meg ebben még évekkel ezelőtt. Hiába mondtam, hogy én az igazira várok, ám apám mivel hagyománytisztelő volt nem hagyta, hogy érvényesüljek. – Anita döbbenten hallgatta a történetet, szíve a hallottaktól ezer darabra esett. Könnyei elborították kék szemeit, érezte, hogy le kell ülnie, különben összeesik, nagy nehezen odabicegett a másik székhez és leült.

Erdogan ránézett a lányra és meglátta a könnyeket a szemében, tudta min megy keresztül szinte belelátott a lányba.

-Megértettem. – suttogta a lány.

-Mit:

-Hogy nem én kellek neked, pedig már arra is gondoltam, hogy…. Istenem nem hiszem el, de elfogadom, a hagyomány az, hagyomány. – Erdogan nem bírta nézni, ahogy a lány könnyezve fogadja el a tényeket, odament hozzá és szorosan a karjaiba zárta. Anita-ból ekkor tört ki a sírás. Zokogva Erdogan vállára fektette a fejét miközben szorosan átölelte a testét. Tudta mi lesz és azt is, hogy soha többé nem láthatja az ő hercegét, aki kedvesen bánt vele amióta ide hozták.

Először félt a férfitől ám a félelme eltűnt mintha ott se lett volna majd pedig jött a szerelem. A mindent elsöprő szerelem az első csók, amit tőle kapott, az ölelések és a gyengéd simogatások, minden rosszért kárpótolták Anita-t, akit kiszakítottak anyja karjai közül.

Sírva ránézett a férfire kinek szemeiben is megjelentek a könnyek:

-Szeretlek Anita nagyon.

-Tudom mert én is szeretlek, én hercegem. – és megcsókolta a férfit. Vágyott rá, mert szerette, és tudta lehet, hogy soha többé nem zárhatja karjaiba Erdogan-t. elment a férfitől és folytatta – maradj velem ma délután és éjjel is, kérlek.

-Hát persze hogy veled maradok ezt nem is, kellet, volna kérned. – és a karjaiba kapva a lányt odavitte az ágyhoz, lefektette és odafeküdt mellé.

Gyengéd csókok, és simogatások közepette nyugtatta meg Anita-t, aki odabújt hozzá.

Ám még nem is sejtették, hogy valaki figyeli őket. Valaki, akit Binnur állított Erdogan-ra hogy figyelje minden lépését.

A szolga megvárta, míg elalszanak majd elsietett Binnur-hoz aki, mikor meghallotta, ki keresi, beengedte:

-Nos mit láttál.

-Amit mesélt uram igaz, az öccse és az a magyar lány tényleg szerelmesek egymásba. Most mondta el Erdogan herceg a házasságot a lánynak, aki sírva fakadt. Nagyon sírt és arra kérte a herceget, hogy maradjon ott vele.

-Az öcsém ott maradt?

-Igen ott. – Binnur nagy levegőt vett és megszólalt:

-Megszolgáltál érte, tessék 20 arany a fáradságodért de erről ne beszélj senkinek, ha mégis kivágatom a nyelvedet.

-Értettem uram. – mondta a szolga és elment.

Binnur nem tudta mit tegyen, végül elhatározta maga, megy el a lányhoz és mondja el neki a tényeket.

A gondolatot tett követte, sietve elhagyta a lakrészét és elment a lányhoz, kopogás nélkül nyitott be és megszólalt:

-Te lány ébredj beszélnem, kell veled. –a mély hangra Erdogan és Anita ijedten ültek fel, Binnur odament Anita-hoz és a karjánál fogva felhúzta az ágyról. Látta hogy a lánynak be van kötve a lába, ám nem törődött vele, Anita sírt és ezt mondogatta:

-Ne kérem ne! Erdogan herceg kérem, segítsen. – Erdogan egyből állt is fel és ment a bátya után, ám az mindig ellökte őt, és nem engedte, hogy hozzáérjen a lányhoz. Erdogan végső elhatározásában elvette az egyik őr fegyverét és a bátya elé állt, miközben ezt mondta:

-Most engedd el, vagy nem állok jót magamért.

-Én csak jót akarok neked.

-Te nem akarsz jót nekem, sosem akartál, mindig is utáltál engem, nem szerettél. Mondtad csak de, nem éreztetted velem.

-Ez a lány nem hozzád való.

-Hadd döntsem el én ki az aki hozzám való. Lehet, hogy te elfogadtad azokat a nőket, akiket neked ajánlottak de én más vagyok.

-Fogd már fel Erdogan ez a lány egy senki, semmilye sincs, ő csak egy magyar kis szuka.

-Vond vissza ezt Binnur vagy esküszöm, megöllek. – és egy ügyes suhintással megvágta Binnur karját, aki fájdalmasan felszisszent elengedve a lányt, aki ijedten terült el a folyosó hideg kövén.

Erdogan odalépett elé és a testével védelmezte a lányt, aki nehezen a folyosó szélre húzta magát.

-Véremet veszed öcsém.

-Igen mert megszégyenítetted a lányt akit szeretek, elégtételt vettem tőled. Ha tetszik, ha nem ő lesz a feleségem és ez ellen, nem tehetsz semmit.

-De még mennyire hogy tehetek, őrség fogják el a lányt és vigyék el innen messzire, magukra van bízva hova viszik, és hogy mit tesznek vele. – a parancsra 2 őr odament a lányhoz és felkapták a földről.

Erdogan megpróbált utánuk meni de, egyszerre 3 fogták le. Halotta a lány kétségbeesett kiabálását:

-Erdogan segíts, kérlek, ne hagyd, hogy elvigyenek!

-Anita, Anita nem engedjetek el, hagyjatok békén. – erősködött Erdogan. Utoljára még halotta a lány sikolyát majd csend következett. Zokogva térdre borult és a bátyára nézett, aki vérző karját fogta:

-Hidd el Erdogan így könnyebb lesz.

-Soha nem lesz könnyebb, szeretem Anita-t te meg elvetted tőlem, ezért megvetlek, utállak Binnur. – ordította Erdogan és a lakrészébe sietett, felöltözött vett magához némi pénzt majd a lány hajtincsével a szíve felett elhagyta a palotát. Az istállóban felült a lovára és az őrök után eredt, szerencsére meglátta őket, ahogy kelet felé vágtatnak, utánuk eredt és remélte hogy utoléri őket.