5.

Halál és koronázás

Másnap reggel arra ébred, hogy a lány őt szólítgatja:

-Uram, Erdogan herceg. – a férfi felnézett és látta hogy a lány őt nézi. Kék szemei tele voltak élettel.

-Hogy vagy? – kérdezte kicsit kábán.

-Remekül hisz ön itt volt velem és ez nagyon jól esett nekem.

-Ennek örülök, éhes vagy?

-Kicsit.

-Hát én is hozatok valami reggelit rendben:

-Jól van. – és Erdogan elment a szolgákért.

Hamarosan a férfi ott ült a lány mellet az ágyon és segített neki enni. A tálcán aszalt gyümölcsök és finom hideg sült húsok voltak hozzá kenyér, sajt és még pár finomság.

Már épp befejezték volna mikor egy őr, ront be a lakrészbe és térdre borulva megszólalt:

-Hercegem az apját és kíséretét ma hajnalban a lázadók megtámadták és súlyos csapást mértek rájuk.

-Tessék? – állt fel Erdogan. – Az apám mi van vele? BESZÉLJ! – rivalt Erdogan az őrre.

-Megsebesítették és most ápolják de kérdéses hogy életben marad e.

-Allahra. – mondta Erdogan és felkelt az ágyról. Anita nem szólt semmit, hanem némán hagyta, hogy Erdogan az őr társaságában kimenjen a lakrészéből.

A fiatal herceg egyenesen apjához ment, aki az ágyban feküdt testén több szúrás nyomot lehetet látni.

A két bátya Binnur és Aman is ott voltak közéjük állt és megszólalt:

-Apám.

-Fiaim, jól figyeljetek rám. Lehet, hogy nem érem meg az estét ezért szeretnék kérni tőletek valamit. Ha meghalok Binnur kövessen engem a trónon de, ti ketten Aman és Erdogan segítsetek neki felügyelni az országot. Fogjatok össze, és együtt irányítsátok ezt a hatalmas birodalmat, ne legyen köztetek viszály. - A 3 fiú körbeállta az ágyat és nézték apjukat, aki lihegve és félig kábultan folytatta – Ne hagyjátok veszni az országot, figyeljetek a népre és arra, amit szeretnének. Szeretlek titeket, kérlek, tegyétek meg azt, amire kértelek titeket.– és ezekkel, a szavakkal meghalt.

A 3 fiú utat engedve érzelmeiknek halkan sírtak apjuk halálos ágya körül. Tudták mi történt és azt tudták ki a felelős ezért. Binnur dühösen eltávolodott az ágytól és kijelentette:

- Veszniük kell az árulóknak.

-Igen bátyám veszniük kell. – csatlakozott hozzá Aman. Erdogan ekkor jött rá, hogy van, hogy néha harcolni kell a békéért nem elég csak tárgyalni vele. Sóhajtott és kijelentette:

-Most az egyszer igazat adok nektek, és veletek fogok tartani az apánkért bármire képes, vagyok.

-Jól mondod öcsém. – és még aznap elkezdték felkészíteni a sereget. Binnur felügyelte a felkészülést, amíg Aman a temetés intézte.

De ekkor a pap is közbelépett, miután fülébe jutott hogy a szultán meghalt tudta lépéseket kell tenni az új uralkodó felszentelésében.

Elment hát a palotába ahol megtalálta a 3 fiút, akik épp a támadást beszélték meg.

-Hercegeim beszédem van veletek. – a 3 fiú leültette az idős papot és hozattak neki enni és inni majd beszélgetni, kezdtek:

-Miért jött uram?

-Részvétem apátokért és Allah vigyázzon rá a másvilágon. De most hogy ő elment meg kell tudnom, ki less az új uralkodó.

-Én. – állt fel büszkén Binnur – apánk engem nevezett ki örökösének és szeretném elfoglalni jogos helyemet. Öcséimet pedig kormányzókká teszem és mindenben a véleményüket, fogom kérni.

-Ez nagyon bölcs dolog tőled fiam, ugye ismered a koronázás mentét.

-Igen ismerem, de előbb mást kell véghez vinnem.

-Binnur ne feledd, addig nem tehetsz semmit, amíg meg nem koronáztak. – kezdte Aman. – Ha már te leszel a szultán akkor igen.

-Ez igaz? –

-Igen fiam igaz. Csak akkor tehetsz bármit is, ha már megkoronáztak addig nem. – Binnur attól a perctől kezdve a sereg felkészítését átadta Erdogan-nak aki, átvette tőle az irányítást ez ügyben.

Eközben Anita kíváncsian feküdt az ágyban, halotta a harangokat, amik hosszú perceken átkongtak. Nem tudta mi történhetett de, tudta Erdogan-non kívül senki nem beszéli a magyart a palotában.

Így aznap egyedül volt, néha bejött hozzá az orvos és megnézte a sebeit, majd miután kitisztította elment.

Kora délután azonban látogatója volt maga Erdogan akit mikor meglátott megdöbbent.

A férfin fehér nadrág volt, barna színű bőrcsizma, felsőtestét nehéz páncél védte az alatt, pedig puha anyagból szőtt barna felsőt viselt.

Vállig érő fekete haját egy fehér turbán alá rejtette, amin egy aranyból készült félhold volt. A lány csodálkozva figyelte a férfit, akit elsőre nem ismert fel de mikor odaért mellé egyből tudta ki az:

-Hogy vagy?

-Jól köszönöm az orvos mikor itt volt mondott valamit de nem értettem.

-Értem, Anita nagyon szeretnék melletted lenni, de most máshol a helyem.

-De hát mit történt?

-Az apám ma hajnalban meghalt tudjuk kik felelősek a halálért, és most azért megyünk, hogy harcoljunk velük.

- Istenem-részvétem, uram.

-Köszönöm. – Erdogan szomorúan nézte az ágyat majd folytatta – tudom, örülnél, ha veled lennék….

-Most én nem számítok, menjen, csak intézze a dolgait, nem haragszom érte. Magára most a csatatéren van szükség nem, pedig mellettem.

-Kedves vagy és megértő, köszönöm Anita ezt még egyszer nagyon meg fogom neked hálálni. De kérhetek valamit.

-Akármit. – Erdogan előkapta kését és egy tincset levágott a lány hajából és a mellvértje alá, rejtette:

-Így legalább velem leszel. – és most első ízben volt elég bátorsága, ahhoz hogy egy apró csókot adjon Anita szájára, aki meglepődött ezen.

Majd Erdogan mosolyogva távozott a lánytól, aki a csók hatása alatt volt.

Erdogan a lány látogatása után lement a palota elé ahol már 2 bátya várt rá, felült a lovára és megszólalt:

-Indulhatunk.

-Hol voltál öcsém? – kérdezte Aman.

-Anita-nal.

-Áh a magyar lány, látom, nagyon érdeklődsz iránta.

-Igen jobban, mint képzelnéd Aman. – és vágtába tette lovát.

Elhatározták, hogy ezen az éjszakán feltérképezik a lázadók táborát és, majd ha Binnur uralkodó lett megtámadják őket rendhagyó módon.

Mikor odaértek leszállva lovaikról a maradék utat lopakodva tették meg. Erdogan délről Binnur északról Aman pedig keletről közelítette meg a hatalmas tábort, amiben nem lehettek többen 200-nál.

Egy hatalmas tűz mellett ültek és beszélgettek, amit Erdogan tisztán hallott, mert ő volt a legközelebb hozzájuk:

-A mai támadásunk csak a kezdet volt a java még csak most jön. Ha a társaink visszatérnek az erősítéssel végső csapást, mérhetünk Isztanbul-ra és ha sikerül bevennünk a palotát, akkor miénk lesz a város.

-Úgy van, igen.

-Mehmed szultán meghalt a fiai nem tudják milyen uralkodni, hisz még nem volt részük benne, meglátjátok önként fognak fejet hajtani nekünk, és akkor én leszek az uralkodó és enyém lesz az ország, majd pedig a teljes Török birodalom. – erre a mondatra mindenki egyszerre kiáltott fel.

Erdogan döbbenten ült le a földre tudta ezt azonnal el kell mondani 2 bátyának. A gondolatot tett követte.

Lassan felállt és odasietett Aman-hoz ám nem vette észre a közelében lévő kutyát, aki mikor észre vette az idegent hangos ugatásba kezdett.

A hangra a lázadók vezére felfigyelt és megszólalt:

-Betolakodó van a táborunkban, megkeresni és elfogni. – az emberei a hang irányába indultak. Erdogan nem foglalkozott a kutyával, hanem folytatja útját Aman felé, aki mikor meglátta öcsét megszólalt:

-Erdogan erre gyere. – ám ekkor 4 lázadó ugrott eléjük. Erdogan és Aman előkapták szablyájukat és harcba szálltak velük.

Tudták meg kell védeniük magukat, ám ekkor Binnur került a támadók mögé és egyesével leöldöste őket.

-Gyerünk vissza a palotába! – kiáltotta. Visszaszaladtak a lovaikhoz és felpattantak rájuk majd sietve elhagyták a tábort.

Ám ekkor Aman fájdalmasan felkiált, és leesik lováról. Erdogan visszafordult és segített bátyának felállni és maga elé ültetni.

Mikor visszaértek egyből kiáltottak a palota orvosnak, aki megdöbbent mikor meglátta a férfit:

-Nyilat kapott a vállába azonnal ki kell vennünk, fordítsák hasra és fogják le. – utasította az orvos Binnur-t és Erdogan-t.

Aman hangosan felordított mikor a nyilat kihúzta belőle az orvos, majd levetette róla a felső ruházatot, kifertőtlenítette a sebet és bekötötte.

Szigorú fekvést írt elő a férfinek, akit a lakrészébe vittek az őrök majd lefektették. Binnur és Erdogan a tanácsteremben voltak és beszélgettek:

-Öcsém te voltál a legközelebb hozzájuk, mit hallottál. – és Erdogan elmesélte mindazt, amit hallott. Binnur tudta minél előbb meg kell támadniuk őket, ám amíg őt nem koronázzák, meg nem tehet semmit.

-Ezt nem hiszem el, árulók, mocskok, de ezt még megkeserülik.

-Igazad van de, most hogy Aman lesérült …

-Te fogod vezetni a sereget én a háttérből, figyellek téged.

-Én?

-Igen te most legalább megmutathatod milyen ügyes is vagy tulajdonképpen.

-Jól van legyen. De adhatok egy tanácsot?

-Hallgatlak.

-Küldj megfigyelőket a táborba, így mindig tudni fogod, mi történik.

-Remek ötlet intézkedem is. – és elhagyta a tanácstermet.

Erdogan sóhajtott és bement a lakrészébe, hívatta a szolgáit és megtisztálkodott majd eldőlve hatalmas ágyán megpróbálta kipihenni a mai nap fáradalmait.