4.

Legendák és mítoszok

Az elkövetkezendő napok gyorsan teltek, Anita a háremhölgyek társaságában töltötte minden napját, akik megtanították táncolni és elkezdték törökül tanítani ő, pedig a magyar nyelvet kezdte el tanítani nekik.

De esténként Anita Erdogan herceg társaságát élvezte, aki lovagolni és sétálni vitte őt. Az éjszaka leple alatt sétáltak végig a palota kertjében ahol Erdogan mesélt neki a kertben lévő virágokról.

Anita csodálattal nézte a sok szép növényt Erdogan mikor látta, hogy a lányt mennyire lenyűgözték a rózsák, előkapta tőrét és leszedett neki egyet, megtisztította a tövisektől és odaadta neki.

-Anita tessék ez a tied.

–Köszönöm uram. - a lány meglepetten fogadta el tőle és megszagolta, ránézett a férfire, aki mosolyogva a szemeibe nézett és megszólalt:

-Gyönyörű vagy, akár a hold melynek fénye elvakítja szemeimet. A fényen át is látom mosolyodat mely, elárulja nekem, hogy boldogságod végtelen. – Anita érezte, hogy elpirul, oldalra fordult és megpróbált megnyugodni.

Érezte, hogy a herceg keze megérinti a vállát, a vékony ruhán át is érezte a herceg finom kezének érintését és ez furcsa érzésekkel, töltötte el testét.

De ekkor Anita egy sötét árnyékra lett figyelmes, óvatosan a falnak húzódott. Erdogan is meglátta az árnyékot és megszólalt:

-Ki vagy? Mutasd magad?

-Erdogan kedves öcsikém. – hallották meg Binnur mély bariton hangját. – Hát még mindig az idődet vesztegeted ezzel a kis senkivel. – mondta lekezelő hangon Binnur és eléjük állt.

-Miért mondod ezt?

-Nézz csak rá ő csak egy magyar kis szuka, akit meg kell nevelni. – és közelebb lépett hozzájuk. Erdogan védelmezőn a lány elé állt, aki rettegve bújt meg a férfi széles háta mögött.

Binnur mind testtel és erővel, többel rendelkezett, mint Erdogan ám ez nem tántorította el azon szándékától, hogy megvédje a lányt.

-Nem tudom miért vagy ilyen lekezelő. Ő semmit nem ártott neked akkor miért félemlíted meg mindig?

-Tetszik az a rémült pillantása, és a teste hmmm csábító.

-Ne merj hozzányúlni, különben nem állok jót magamért. – kezdett fenyegetőzni Erdogan.

-Engem ne fenyegess öcsikém, mert annak nem lesz jó vége. – és hangos nevetés közben elment onnan ott hagyva öcsét és a lányt.

Erdogan Anita felé fordult és megkérdezte:

-Jól vagy?

-Nem nem vagyok, jól félek uram, hogy elkap és… - kezdte a lány kétségbeesett hangon. – Bármikor megteheti.

-Nem fogja, megígérem. Gyere, sétáljunk még egy, kicsit attól talán megnyugszol.

-Rendben. – és lassan elindultak a kert vége felé.

Ám eközben Binnur az apjához ment, aki épp a haditanáccsal tárgyalt:

-Lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy…. – de folytatni nem tudta hisz Binnur belépése kicsit hangosra sikeredett:

-Apám.

-Fiam mit szeretnél?

-Beszélni veled, mert rájöttem az öcsém Erdogan kezdi teljesen elveszíteni a józan eszét.

-Ezt miért mondod?

-Az a magyar lány, akit neki adtál állandóan vele, van. Ha jól tudom neki is részt, kellene vállalnia az ország és a háború ügyeiben. – kezdte Binnur mérgesen.

-Igen ez igaz de tudod, hogy az öcsédet nem érdekli a háború. Ő ellenzi azt és inkább a várossal, és egyéb dolgokkal kíván részt venni az irányításban.

-Apánknak igaza van Binnur bátyám. – szólalt meg Aman és odament hozzá. – Hagyjuk hadd, élvezze az életét, amit ő maga választott és becsületesen éli.

-Hogy tudjátok ezt csak így elfogadni. – fakadt ki Binnur. Hangjában gyűlölet és harag úszott. – Neki is itt kellene lenni itt a tanácsban.

-Most már elég legyen ebből Fiam. – csattant fel a szultán – az öcséd tudja, mit akar, és én, elfogadom neki, van saját élete. Ő más, mint te fogadd el.

-Hát jól van, legyen de, ennek még lesznek következményei. – és dühösen kiviharzott a tanácsteremből.

Erdogan és Anita ez idő alatt többször is bejárták a hatalmas kertet miközben a férfi a lány kérésére elmesélte az ország legendáit és mítoszait.

Anita csodálattal és érdeklődve hallgatta az ősi meséket melyek teljesen, lenyűgözték őt.

Mikor elértek egy nagy szökőkúthoz leültek a szélére, és ott folytatták:

-Ezek a történetek hihetetlenek.

-Tudom emlékszem kisgyerekként én is élvezettel, hallgattam őket dadámtól, aki remekül tudott mesélni. – Erdogan-nak ekkor remek ötlete támadt, felállt és folytatta – gyere, mutatok valamit. – és egyenesen az istállók felé vezette a lányt ahol csendben felnyergelte fekete lovát és felült rá.

Anita-t maga elé ültette és kivágtatott az istállóból, végig a városon egészen a városkapuig ahol az őrök kinyitották neki a kapukat így szabaddá vált az út.

-Hova megyünk?

-Meglepetés. – és kilovagoltak a sivatagba. Anita élvezte a szelet és a vágtázást, figyelte a végtelen homokot, amit a hold sápadt fénye érintett.

Majd ránézett Erdogan-ra aki töretlenül vezette lovát célja felé.

Nemsokára a lány szemei megakadnak egy kis oázison, Erdogan is észrevehette, hisz arra irányította lovát.

Mikor odaértek leszálltak a lóról és odamentek a kis tó partjához. Anita az egyik pálmafának dőlve figyelte az egek majd megszólalt:

-Miért nem mondja el hova megyünk?

-Mondtam meglepetés biztosan tetszeni fog neked. – szólt Erdogan titkolózva. Anita odament mellé és folytatta:

-Miért viselkedik velem ilyen kedvesen?

-Mert kedves vagy és szép.

-Nem vagyok az ön, túloz. – és szégyenlősen oldalra nézett ám Erdogan nem hagyta ezt és megsimogatta a lány arcát, aki ijedten húzódott el tőle – kérem, ne tegye.

-bocsánat. – szólt a férfi és visszament a lovához.

Habár Anita félt az érintéstől elég volt neki, ahhoz hogy a szíve hatalmasat dobbanjon. A férfi kezének enyhe érintése elindított benne valamit ám még maga sem tudta mit.

Nemsokára tovább mentek, és Anita már nagyon kíváncsi volt hova is viszi őt ez az ember.

Hamarosan a homokból előbukkant egy régi palota romja, Erdogan odavezette a lovat majd miután leszállt róla, kikötötte és segített a lánynak is leszállni róla.

-Hol vagyunk?

-Egy ősi helyen. Ezen a helyen régen 1000 éve tiltott szertartásokat tartottak.

-Félelmetes.

-Igen, állítólag magát az ördögöt akarták megidézni és a szolgáit. De Allah követői véget vetettek a titkos szertartásoknak. Megölték a gonosz csoport tagjait majd porig, rombolták ezt a helyet. A legenda szerint, aki ide téved arra szörnyű sors vár.

-Mennyire szörnyű?

-Nagyon. – mondta Erdogan suttogva. – Halála után a lelke nem nyugodhat békében, nem fogadja be őt az Alvilág és Mennyország sem, kárhozottként élni a világban szörnyű sors. – és beljebb vezette a lányt a romok közé.

Anita érezte, hogy a félelem a csontjáig hatol és a hely kopársága, még tetézte is ezt az érzést.

Ám ahogy mennek előre a lány észrevett valamit így elengedve Erdogan-t elindult arra felé. Mikor odaért látta hogy az, amit észre vett egy régi vízköpő volt, ami már rég kiszáradt. Közelebb ment mikor is hirtelen a föld beomlott alatta:

-Áhh segítség!!! – kiabálta élesen. Erdogan meghallotta ezt és hang irányába futott mikor odaért látta a mély üreget, aminek az alján Anita feküdt:

-Jól vagy?

-Nem is tudom auu ez, fáj a lábam. – és a lábához kapott.

-Maradj hozom a kötelet. – és visszasietett a lovához, a nyeregtáskából kivett egy hosszú kötelet és visszament az üreghez.

A kötél egyik végét a vízköpőhöz kötötte, míg a másikat leengedte az üregbe. Lassan ereszkedett le a kötélen, míg végül odaért a lányhoz, aki sírva ült a koszos földön:

-Anita ne félj, itt vagyok. – és leguggolt a lány mellé, aki sírva bújt hozzá. Kajaival átfogta a férfi nyakát, aki lassan visszamászott a kötélen.

Mikor felért nem törődve semmivel visszament a lovához, felült és miután a lányt is felültette vágtába tette a lovat.

Ahogy siettek vissza a városba Erdogan látta, hogy Anita lába nagyon vérzik, eláztatva a gyönyörű zöld fátyolszerű anyagból készült ruhát.

-Fáradt vagyok és álmos. – nyögte Anita.

-Nem szabad elaludnod hallod próbálj meg ébren maradni.

-Nem megy, sajnálom. – és fejét a férfi mellkasának döntve lehunyta szemeit.

Mikor magához tért érezte, hogy valami puhán fekszik, hangokat hallott maga körül:

-Pihennie kell sokat, és ne erőltesse meg magát a lába súlyosan sérült.

-Rendben doktor.

-Kérem felség, figyeljen rá, a szervezete nagyon gyenge.

-Úgy lesz doktor, köszönöm. – Anita lassan kinyitotta szemeit és meglátta Erdogan-t amint egy idegen férfit, kísér ki a szobából.

Halkan felnyögött és megpróbált felülni de a teste nem engedelmeskedett neki. Megpróbálta újra de semmi, a derekába hasító éles fájdalom egy hangos nyögés társaságában jött ki a lányból.

Erdogan meg halotta ezt és visszasietett hozzá, leült az ágy szélére és egy vizes ruhával végigtörölte a lány arcát:

-Hol vagyok?

-Most már biztonságban vagy ne félj.

-Fáj a lábam és az oldalam is.

-Tudom eltört az egyik bordacsontod és a lábad is eltört, sok pihenésre van szükséged.

-Értem. Annyira megijedtem mikor leestem oda.

-Gondolom de, most próbálj meg pihenni rendben.

-Jól van uram. - Suttogta a lány és becsukta a szemeit.

Erdogan megsimogatta a lány arcát, majd miután behívta a volt dadáját a lány mellé visszatért a lakrészébe ahol az apja várt rá. Mikor Erdogan belépett és meglátta apját meghajolt és megszólalt.

-Minek köszönhetem a látogatásodat apám?

-Aggódok érted fiam.

-Nem kel tudok magamra vigyázni. – mondta Erdogan és töltött két aranykupába bort és az egyiket odaadta az apjának.

-A bátyád Binnur…..

-Megint panaszkodott ugye? – vágott közbe Erdogan.

-Igen, szerinte neked is részt kellene venned a hadi tanács ülésein.

-Mindig ezzel jön. Mikor szál már le rólam.

-Igaza van fiam, attól hogy nem akarsz benne lenni még részt, kell venned az üléseken, ha hallgatóként is de kötelezettséged megtenni.

-Eddig elfogadtad, hogy nem vagyok jelen most meg hirtelen, muszáj ott lennem. Miért változott meg a véleményed apám? – Mehmed odament fiához és elmondta:

-Van még valami, ami miatt felkerestelek fiam.

-Mi lenne az?

-Az a lány, akit a napokban megkaptál….túl sok időt töltesz vele. Ez nem vet rád jó fényt és hamarosan Juszuf helytartó is, jön hozzánk kinek a lánya a te mennyasszonyod. – Erdogan ekkor jött rá, hogy erről teljesen elfelejtkezett.

Az említett lány csak pár évvel idősebb Anita-nál és nemesi származású Anita-val ellenben aki, szegény körülmények közt élt. Se, rangja se méltósága nincs neki.

Erdogan szomorúan tette le a kupát és kimondta:

-Nem vehetem el Juszuf helytartó lányát.

-De hát miért nem?- mondta ki dühösen Mehmed.

-Mert másba szerelmes, egy éve mikor utoljára itt voltak megláttam amint az egyik lovászfiúval, kiszöknek a palotából. Utánuk mentem és kihallgattam őket, engem lehordott és azt mondta, hogy nem szeret de, azt a fiút igen is szereti. – Mehmed idegesen lecsapta a kupát és rárivallt fiára:

-Ez hazugság, ha ezt csak kitaláltad fiam nagyon megbüntetlek.

-Nem találtam ki apám, Láttam őket én kedvelem Eleonora- t és nem találnák ki róla ilyeneket. Igazam van.

-Ennek utána fogok járni de, ha kiderül, hogy hazudtál…. – Mehmed nem folytatta, hanem dühösen kiviharzott legkisebb fia lakrészéből.

Erdogan nagy levegőt vett és próbált megnyugodni. Látta apján hogy nagyon dühös lett a hallottaktól. Remélte hogy Eleonora bevallja tettét és kapcsolatát a lovászfiúval.

Erdogan már épp készült volna aludni mikor volt dadája, kopogtat be hozzá:

-Gyere. – az idős nő belépett és meghajolt:

-Hercegem a lány egyfolytában a te nevedet mondogatja, gyere és nyugtasd meg. – Erdogan arcán feltűnt egy halvány mosoly, egyből indult is át a lányhoz, aki nagy fájdalmak közepette feküdt a puha ágyban.

A dada követte Erdogan-t aki, elküldte őt, hogy már nincs rá szüksége pihenjen le, igaz ő is fáradt volt de a lány mellett akart maradni.

A lány lakrészében csak 3 fáklya égett, az ágy az ablak alatt volt, a hold sápadt fénye megvilágította az arcán, amin fájdalom ült.

Erdogan leült az ágy szélére és megszólalt:

-Anita. Anita hallassz?

-Uram maga itt van?

-Mondták hogy engem hívsz hát jöttem.

-Köszönöm. – és Anita félig álmosan megfogta a férfi kezét és úgy aludt el.

Erdogan leült az ágy mellé és miután elhelyezkedett ő is elaludt.