3. Rész:A közös vacsora
Azare 2007.03.17. 12:45
A herceg és Anita első közös vacsorája
3.
A közös vacsora
Anita remélte hogy nem fogja bántani őt ez a herceg, bár mikor utoljára látta rájött hogy nagyon kedves férfi lehet.
Hamarosan megérkeztek egy hatalmas kétszárnyú ajtóhoz, ami előtt 2 fegyveres janicsár állt.
-Hova akar menni?
-Erdogan herceg megkért hogy hozzam el hozzá ezt a lányt. – és Anita felé fordult aki kicsit megszeppenve állt.
-Rendben beléphet. – és az egyikük kinyitotta a hatalmas ajtót Aliyee pedig lassan betessékelte a lányt, ám ő nem lépte át a küszöböt, hanem elment. Anita félve beljebb lépett és körbenézett.
Egy hatalams helyiségben volt, tőle nem messze egy alacsony asztal helyezkedett el körülötte párnák voltak.
Az ágy akkora volt hogy 4 ember kellemesen elfért rajta és az oldalán lelógó lehelet vékony fehér színű függönyszerű anyag volt.
Csodaszép zöld növények és hatalmas falra akasztott képek is voltak a helyiségben, ám ahogy oldalra nézett látta hogy még kettő rész nyílik onnan. Odalépkedett és benézett az egyikbe, ám amit látott csodálkozással töltötte el.
A kisebb helyiség egyfajta fürdő rész lehetet közepes méretű medencével, amiben kék színű víz volt és a medencében ott volt a herceg, aki épp úszott.
A lány megbújt a bejárat szélénél és figyelte a férfit. Figyelte, ahogy úszik miközben az oldalfalon beszűrődő fény rásütött.
Látta hogy nagyon élvezi a kellemes vizet ami, ebben a melegben nagyon jól eshetett a fiatal férfinek, aki nem lehetett több 34-nél.
De ekkor látta, hogy a férfi megáll a medence szélénél, és háttal neki támaszkodik, így láthatóvá vált szálkásan izmos felsőteste. Vállig érő, fekete színű, enyhén göndör haja vizesen tapadt vállára. Mellkasát kevés szőr borította, ami jól állt neki, karjai izmosak voltak ujjai vékonyak és kecsesek.
Anita elbűvölve nézte a férfit, aki egyszer csak feléje nézett és mikor észre vette megszólalt:
-Anita. – mondta ki a lány nevét, aki ijedtében megfordult és sietve elrohant egészen a bejárathoz.
Megállt az ajtónál és várni kezdett, nem, mert megfordulni hisz attól tartott a férfi mérges lesz rá. Ám nem ez történt, a fiatal herceg akkor már felé tartott kezében egy arany kupával, amiben hűs víz volt.
A lány elé tartotta és megszólalt:
-Nem vagy szomjas? – Anita lassan fordult meg, látta hogy a férfin egy fehér bőszárú nadrág van felsőtestén, pedig egy ujjatlan ruha.
-Bocsánat hogy…
-Nem kell bocsánatot kérned én, vagyok a hibás szólnom, kellet, volna az őreimnek, hogy senkit ne engedjenek be, amíg nem végzek. – a lány halotta hogy a férfi kiejtése hibátlan. Tökéletesen ki tudta mondani a magyar szavakat. Remegő kézzel elvette tőle a kupát majd teljesen megfordult.
A herceg végignézett rajta majd folytatta – szép vagy ebben a ruhában.
-Köszönöm bár ez nekem egy kicsit túlságosan is szellős.
-Elhiszem hogy még nem voltál ilyen ruhában.
-Ez az első alkalom uram. – mondta a lány és beleivott a vízbe. A hűs víz jól esett kiszáradt torkának így egy hajtásra megitta.
A herceg gyengéden megfogta a karját és odavezette az asztalhoz majd egy kis csengőért nyúlt miután erősen, megrázta tőlük balra egy csapat szolga lépett be. Mindegyik kezében finomabbnál finomabb ételek voltak hatalmas ezüst tálcán.
Sietve lerakták a tálcákat az asztalra majd kimentek.
-Biztosan éhes vagy egyél csak a tied is. – mondta férfi és nekilátott.
Anita figyelte sok finom ételt majd elvett egy falat húst és megette. Ízlett neki így lassan végigkóstolta a tálcák tartalmát majd megszólalt:
-Ezek az ételek nagyon jó ízűek.
-Örülök hogy ízlik. – mondta a férfi kedvesen mosolyogva és töltött a lánynak egy kis bort. – tessék egy kis bor idd meg jól fog esni.
-Nem köszönöm uram én nem iszom bort. – és kedvesen eltolta magától a kupát. – Szép ez a helyiség.
-Köszönöm, bár jobban örülnék, ha kevesebb pompa lenne benne. – mondta a férfi lekezelő hangon.
-De hát itt minden olyan szép és…..
-Szépnek szép de én valahogy nem ragaszkodom a pompához, emlékszem egyszer átrendeztettem a lakrészemet egyszerűbbre, apám mikor meglátta, kijelentette, hogy ez nem méltó egy herceghez és visszarendeztette a lakrészemet. – Anita erre elmosolyodott először azóta, hogy ide került. A herceg csodálva nézte a lány mosolyát majd megszólalt – látom humorosnak, találod a történetemet.
-Bocsánat csak ez olyan érdekes és elnézést, hogy mosolygok de….
-Semmi baj a bátyáim is kinevettek, és kijelentették én egy különc, vagyok. – Anita látta hogy a férfi higgadtan fogadta el sorsát, ami ebbe az életbe sodorta. – szereted a zenét? – váltott témát a férfi.
Anita csodálkozva nézett rá és megszólalt:
-Igen a városban ahol éltem mindig csodálattal hallgattam az utcai zenészeket.
-akkor jó. És ekkor ismételten megcsengette a csengőt, aminek hatására egy szolga lépett be és földig hajolva a herceg előtt megkérdezte:
-Mit parancsol hercegem?
-Küldj a zenészekért és a táncosokért, külföldi vendégem és én szórakozni szeretnénk.
-Máris szólok nekik. – és nemsokára egy csapat férfi lépett be és 3 kecses táncoslány.
A herceg tapsolt egyet, amire elkezdték a zenét és a lányok vékony testükkel kecses táncba, kezdtek.
Anita elbűvölve hallgatta a furcsa és titokzatos zenét és figyelte a nőket kiknek tánca tökéletes volt.
Arra gondolt, hogy talán egyszer ő is megtanulhatja ezt a titokzatos és szép táncot. A hercegre nézett, aki szintén nagy élvezettel hallgatta a zenét majd ismét az asztal felé fordult és megszólalt:
-Ez egy tökéletes este. Nos Anita tetszik?
-Igen nagyon szép és titokzatos és ez a tánc nagyon érdekes. – Anita először amióta itt van boldogan, és megnyugodva fogadta el a helyzetet, bár tudta azt is, hogy innen soha többé nem menekülhet el, hisz ennek a palotának a fogja lett. Evett egy falat húst és megkérdezte:
-Önt hogy hívják?
-Erdogan Atanaur Atalay vagyok, Mehmed szultán 3. fia.
-Érdekes név és illik is önhöz uram.
-Köszönöm Anita. Hm nekem a te neved furcsa, halottam már pár magyar nevet.
-Melyikeket halotta még?
-Lássuk csak egyszer voltam eddig Magyarországon és ott az egyik faluban, ismerkedtem az emberekkel. A nevükre voltam kíváncsi olyanokat halottam hogy István, Mihály, János és Annamária meg sokat még de mindegyik különleges a maga nevében. A te néped is különleges.
-Ha érdeklődik a népem iránt, miért visel velük hadat az ön népe? – ez a kérdés váratlanul érte Erdogan-t aki, ivott egy kis bort és folytatta:
-Ezt az apámtól kell megkérdezned, ő kezdte el az egészet. Mikor eldöntötte, hogy a szomszédos népeket meghódítja mérgesen szálltam vele szembe, hogy miért kell ezt? Ő erre csak azt mondtam, hogy a háború dicsőséget von magával és a török nép dicsőséges lesz. Akkor nagyon megharagudtam rá és kijelentettem, hogy én nem veszek részt benne.
Neki persze nem tetszett de nem törődtem, vele az óta, én nem szólok bele az ügyeibe. A bátyáim Amar és Binnur figyelik minden tettét és tanulnak tőle. Én inkább a város ügyeiben járok közben. Nekem ez megfelel és tudom, hogy egy nap majd apám felhagy a háborúskodással. – a lány szomorúan nézett maga elé és arra gondolt vajon mi történhetett szeretett édesanyjával és a barátaival.
Legszívesebben megkérte volna Erdogan herceget, vitesse vissza Magyarországra, ám rájött hogy innen már soha nem fog szabadulni. Beletörődve ebbe felállt és odament az ablakhoz.
Elnézte a hatalmas várost, ami elterült alatta, a telihold fénye megvilágította a fehér házakat.
Erdogan is felállt és odament mellé és megkérdezte – szótlan lettél.
-Mert tudom, mi történik az országgal, ahol születtem és ahonnan elraboltak. Elveszik és nem lesz többé. – szemei könnybe lábadtak és ránézett Erdogan-ra aki megsajnálta a fiatal lányt. Tudta mit érezhet és remélte, hogy apja Mehmed hamarosan felhagy a háborúskodással és visszavonul.
A lány ismét az ablak felé fordult és figyelte az éjszakai eget. Erdogan megfogta Anita karját, és lassan ki vezette a lakrészéből át egy másikba, ami a sajátjától nem messze volt.
Mikor beléptek a lányt lefektette a hatalmas ágyba és megszólalt:
-Most pihenj és próbálj meg megnyugodni rendben?
-Jól van. Megpróbálok, bár kétlem, hogy sikerülni fog. – és átfordulva a másik oldalára álomba merült.
Erdogan csendesen kiment a szobából, odament az egyik őréhez és ezt parancsolta neki:
-Állj az ajtaja elé és őrizd rajtam kívül senki, nem mehet be hozzá megértetted?
-Igen uram. – és átment a lány szobájának az ajtajához.
Erdogan visszament a saját lakrészébe és miután elvitette az ételeket ő is lefeküdt és a lányra gondolt.
|